Lefutott minden, unalmas politikai időszak jön – jósolják sokan. Tévednek. Olyan izgalmas időszak, mint ami most áll előttünk, nem volt 1990 óta.
Vonatkoztassunk most el attól a tévhittől, hogy egy választási időszak csak amiatt lehet érdekes, hogy ki nyer. És lépjünk túl azokon a korlátokon, hogy az eseményeket választások vagy naptári évek által tagoltan szeretik sokan látni. Mintha csakis az számítana, hogy 99 százalékos valószínűséggel a Fidesz fog kormányt alakítani. Ezt már tudjuk, de ezen túlnézve annyi lehetséges út áll a magyar politika előtt, amennyi egyszerre még sosem állt. Már nem világos váltógazdaság van, épp most alakul ki egy új pártrendszer, és megjósolhatatlan, mi fog történni. Íme a következő néhány év fő kérdései, amikből párat már hónapokon belül körvonalazódni láthatunk majd.
Kormányra kerülve a Fidesz melyik szárnya nyer majd igazán:
a racionális, vagy az érzelmi? Lesz-e türelmük megvárni, hogy a Bajnai-kormány
által elkezdett úton végigmenve bejöjjenek a mostani jóslatok, véget érjen
hamar a recesszió, eljöjjön a stabilitás, és a ciklus végére legyen eurónk, ők
pedig learathassák más helyett a babérokat? Képesek lesznek-e lecsillapítani a
párton belüli indulatokat és alkalmazkodni a gazdasági racionalitáshoz, vagy
kitolódnak a jobboldal széle felé? Tényleg elkezdenek kekeckedni az IMF-fel és
a külföldi partnerekkel, vagy inkább a gazdasági stabilitás révén próbálnak
majd szavazatokat szerezni 2014-re? Hogy próbálják majd megtartani azokat a
mostani szavazóikat, akik azért választják őket, hogy tűnjön el a külföldi
tőke? Vezet-e ez a Fideszen belüli harcokhoz, radikálisabb esetben szakadáshoz?
Mihez kezd a Fidesz a Jobbikkal, ha csak velük együtt lenne meg a kétharmaduk? Képes lesz-e a szélsőjobb olyan helyezkedésre, hogy elszipkázza a Fideszben csalódott jobbosokat? Rossz esetben reális alternatívává tudják-e tenni magukat 2012-13 környékére a Fidesszel szemben? Felülünk-e a varsói gyorsra és lesz egy erős jobbközép párt, egy erős szélsőjobboldali és egy gyenge balos, vagy visszatérünk az 1996 és 2009 közti egy jobb – egy bal pártrendszerhez?
Hogy próbál visszatérni az MSZP? Összezuhan-e még jobban a tavaszi veresége után, jelentéktelen kis- vagy középpárttá válik-e, vagy vissza tudja tornázni magát a váltópárti szerepbe?
Mi lesz azokkal az emberekkel, akik undorodnak a politikától? Lesz-e olyan erő, akár idén tavasztól a Parlamentben, akár azon kívül, ami meg tudja őket szólítani? LMP? Új liberális pártok? MDF? Sikerülhet-e Dávid Ibolya és Somogyi Zoltán gigantikus terve 2018-ig a teljes MSZP–SZDSZ helyének átvételéről? És ha nem, van-e jövője a gazdaságpolitikai kommunikációnak?
Egyáltalán, miről fogunk beszélni? Miről fognak beszélni ők? Jön a nagyonmagyarkodás? Vagy nem próbálnak versenyezni a Jobbikkal, és megpróbálnak inkább jobbközépre menni, a francia konzervatívok példájára? Elfogadott lesz-e a Parlamentben a cigányozás-zsidózás? Kötelező lesz-e az iskolákban a Himnusszal és zászlófelvonással kezdeni a hétfő reggelt? És ha igen, lesz-e párt, ami rá tud mutatni, hogy a zászló szép és jó, de lényegtelen?
Nehéz kérdések, válasz nélkül. Persze, egyszerűbb annyit kérdezni, hogy ki nyer. De így – így lesz csak igazán izgalmas.
Iván