Magyarországon február elsején ünnepeljük a civilek napját. A jeles napot még az 1994-ben alakult Civil Parlament hozta létre.
Az esemény azt megmutatja meg, de legalábbis emlékeztet arra, hogy ha a civilszervezetek nem működnek kellő számban és hatékonysággal, akkor a kormányzati és önkormányzati feladatok ellátóira sokkal nagyobb feladat hárulna. A civilszervezetekre azért is van nagy szükség, mert a kormányzati szervek és az önkormányzatok nem képesek az élet minden területén a feladatok lefedésére.
A civilek napjáról először 1998-ban emlékeztek meg maguk a civilszervezetek. A tizenkét évvel ezelőtti eseménnyel egy időben tartottak először Civil napot Angyalföldön, ami azért is vált aktuálissá, mert a civilek szempontjából nagy jelentőségű rendezvényt – január 30-án – immár 13. alkalommal tartották meg a XIII. kerületben. Itt, mint cseppben a tenger, egy napba sűrítve mutatkozhatott meg a civilszervezetek minden előnye és hátránya. A majdnem egész napos eseménysor Budapesten valószínűleg az egyik legjelentősebb programja volt a civilek napjának. A XIII. Kerületi Civil Szervezetek Napja elnevezés azonban nem volt korlátozó, mivel a kerületen kívüli szervezet is részt vehetett az eseményen.
A kívülállók számára némi ambivalenciát hordozott, hogy a megnyitó beszédet tartó dr. Tóth József polgármester, aki egyébként országgyűlési képviselő is, a civilekkel kapcsolatos tevékenységet értékelve a kerület pozitívumait is úgy tálalta, mintha máris kortesbeszédet tartana. Szerepe jól példázza azt a kettősséget, amelyben megtestesül az, hogy az önkormányzatok szívükön viselik a kerületért tevékenykedő civilszervezetek sorsát, de azt is, hogy az általában pénzhiánnyal küzdő helyi civilek könnyen kerülhetnek függő helyzetbe a helyi hatalmasságoktól.
A szervezők – a kerületi önkormányzat, a házigazda Angyalföldi József Attila Művelődési Központ és a civilek – gazdag programmal várták az érdeklődőket. A szombati eseményen előadások, kiállítások, közös programok, szakmai fórumok és végül kulturális programok szolgálták a megjelentek érdekeit. Ezek közül érdemes kiemelni már az első programot is.
Bécsy Etelka, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Társadalmi és Civil Kapcsolatok Főosztályának vezetője foglalta össze az elmúlt időszak legfontosabb – a civileket érintő – kérdéseit.
Előadásából is kitűnt: a civil kapcsolatok fejlődése nagy változáson, fejlődésen ment át az elmúlt húsz évben. A fejlődést részben a civileket érintő alaptörvények segítették elő. A KSH 2008-as adatai szerint is mérhető az előrelépés: amíg a kilencvenes években még csak pár száz, illetve egy-két ezer civilszervezetet tartottak számon, addig a legfrissebb felmérések szerint 64925 civilszervezet tevékenykedik Magyarországon. A szervezetek bevételét illetően is nagy a növekedés: a korábbi 800-900 milliárd forintos bevétellel szemben 2008-ban 1094 milliárd forinthoz jutottak ilyen módon a civilek. Az állami és önkormányzati támogatás 2000-ben még csak 28 százalékos volt, tavaly ez a szám már elérte a 44 százalékot. E bevételen belül 13 százalékkal nőtt a pályázatokból származó pénz, tehát a civil társadalom nagy eredménnyel pályázik az EU-s forrásokra. Emelkedett a civilszervezetekben alkalmazottak száma, amely immár százhúszezer fő, az önkénteseké pedig: 402 ezer.
Sokat lendített a civilek helyzetén az egyszázalékos törvény, de a szervezeti keretek szempontjából jelentős Nemzeti Civil Alapprogramról (NCA) szóló és a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény is. Jól működő hálózatok épültek ki, amelyek segítik a civilszervezetek működését. A Ilyenek a Civil Szolgáltató Központok (Ciszok), ráadásul az egyes minisztériumokban mindenhol kötelező lett civil kapcsolatokat ápoló szervezeti egységet létrehozni. Ezeknek a szervezeti egységeknek a hálózata pedig a civil koordinációs bizottság. E két szervezeti körben tud a kormányzat segítséget nyújtani.
A civilszervezetek működését segítő források közül a legnagyobbak a központi költségvetésből származók: például a Nemzeti Civil Alapprogram, illetve a fejezeti kezelésű előirányzatok, amelyek a tárcáknál lévő közpénzt jelentik. Elsősorban az ágazati célokat szolgáló források ezek. Mellettük léteznek az elkülönített állami alapok: az NKA és a munkaerő-piaci alap. Meg kell említeni az önkormányzatok által nyújtott támogatásokat is, hiszen az egyes helyhatóságok civil alapot hoznak létre, támogatási, pályázati rendszereket működtetnek. Nagyon hasznos támogatók a civil referensi kör tagjai; valamennyien önkormányzati forrásból tevékenykednek.
Egyre nagyobb forrást jelent az Európai Unió. A 2004-es csatlakozás óta nagyságrendekkel emelkedett meg a korábban csak PHARE-támogatásból szerezhető pénz. A magyarországi Nemzeti Fejlesztési Terv is tartalmazott lehetőséget, akárcsak most az Új Magyarország Fejlesztési Terv, amely a 2007–2013-as időszakra szólóan biztosít támogatást. Ezzel nincs vége a forrásoknak, mert az EU egyes bizottságainak meghirdetett pályázataira is érdemes támaszkodni, azokra pályázni.
Hogy milyen úton-módon lehet ezekhez a forrásokhoz hozzájutni, arról már Nagy Péter, az NCA Civil Szolgáltató Kollégium elnöke beszélt. Előadásának lényege az volt, hogy mivel arányaiban nagyon sok a pályázó, és csak a töredékük jut valóban támogatáshoz, sőt, a pályázati összegeknek is csak a töredékét kapják meg a nyertesek, érdemes nagyon jól megcélozni a forrásokat. Fontos, hogy csak oda adjon be egy civilszervezet pályázatot, ahol valóban olyasmit szeretne elérni, amiről a kiírás szól. Fontos az is, hogy a tevékenységről szóló leírás rövid, tömör, lényegre törő legyen. A pályázatokat elbírálók ugyanis rövid idő alatt nagyon sok pályamunkát olvasnak el, és ha az elején nem derül ki a számukra, hogy mit is csinál tulajdonképpen a civilszervezet, akkor nehezen ítélnek meg számára bármit is.
Az előadásokhoz kapcsolódva tartott műhelyfoglalkozást Pikó Zsuzsa programszervező, a NIOK Alapítvány munkatársa, aki amolyan gyorstalpaló tanfolyam keretén belül mutatta be a pályázatírás csínját-bínját.
Nagy Ákos