Érdekes módon egy „csajos blokkba” futottam. Eddig azt hittem, hogy tudok órát olvasni, de miután szerdán a kiválasztott időpontnál egy órával előbb érkeztem a moziba, és ez csupán a film címének megjelenésekor tudatosult, már nem vagyok biztos benne. (Mármint abban, hogy az idővel jóban vagyok.) Így elsőként belefutottam egy már látott filmbe, melynek címe:  És a nyolcadik napon volt. Igaz, hogy a filmet Pajer Róbert rendezte, de az eredeti színdarab írója és a film női főszereplője is Szalay Kriszta, így a nap első ötven percét is bátran beilleszthettem a  női szakaszba. Meg kell mondanom, hogy a tévés produkció  másodjára látva is nagyszerű, emberi és szívet szorongatóan megrázó...

Komoly dolgok

A Komoly dolgok egy igazán fiatal rendezőnő alkotása, hiszen Szabó Csilla 2007-ben végzett a Színművészeti Egyetemen, és ez volt az első nagyjátékfilmes próbálkozása. Ő ezt mondja a film kapcsán: „A motiváció egyszerű: szerettem volna filmet csinálni. Olyat, ami igaz, ami értéket hordoz, de mindemellett szórakoztató is. Ami »komoly dolgok«-ról beszél laza szövetben, ami mindenkinek egy kicsit ismerős.”

A film története egyszerű. Egy kockaházas panelrészlegben (más néven lakótelepen) él a három jó barát: Szonja, a tehetséges hegedűművész-palánta, aki halálosan szerelmes az ötvenes, családos, őszülő halántékú tanárába. És a két fiú: Lampert, az óriás csecsemő, aki nehezen tudja a joysticket elengedni és a harmadik barát. Utóbbi egyébként tehetséges cukrászsegéd, de többre vágyik és természetesen szerelmes Szonjába, aki persze, semmit sem vesz észre ebből. Nyár van és szünet, lassan telik az idő, ahogy gyakran az élet. Apró-cseprő történések követik egymást, de kiderül, hogy ezek mögött a semmiségek mögött nagyobb gondok is felbukkannak, amolyan komoly dolgok, amiket már csak felnőtt fejjel lehet megoldani. Ezen a nyáron végérvényesen lezárul a gyermekkor. Mint minden változás, ez is járhat fájdalommal...

A három főhőst nagyszerű karakterek egészítik ki, mint Bandi, a taxis,  az enyhén játékfüggő és piás apa, a hugi, aki okkal és anélkül is ordít, a szipkás fotós, a sznob újságírónő és még sokan mások...

Aliz és a hét farkas

Vasvári Emese tévéfilmje ez a majd másfél órás alkotás.

Inez, a tehetséges keramikus és barátnője hívatlanul, meglepetésként készül megjelenni soha nem látott ikerbátyjának esküvői ebédjén. Inez és Iván egy brit apa és egy magyar anya már teljesen tönkrement házasságában fogantak. Világrajövetelükkor váltak külön a szülők, végérvényesen elválasztva a testvéreket is. Anya hazajön Inezzel, az apánál marad Iván és a nővére.

Történetünk idején az ikrek 34 évesek. Az ikrek nővéréből a szigetország ünnepelt színésznője lett. Iván hazatért, hogy egy csodaszép ikerpár egyik tagját az oltárhoz vezesse. Mi, nézők a kerti vacsorán ismerjük meg az ünneplő társaságot és a szereplőket. Inez kislánykora óta áhítozott az újraegyesülésre. Saját életére sivatagként tekintett, miközben kiszínezett és dédelgetett magában egy ideálisat, melyről biztosra vette, hogy egyszer csak valósággá válik. Úgy véli, az „egyszer csak” ideje Iván felbukkanásával bekövetkezett. Iván nem olyan, mint az álmaiban gondolta és a nővérük sem. Szerepel még a filmben a sok szép lány mellett még egy, aki csodakővel és tarot-kártyával kutatja a jövőt, a „füstölgő fegyver” szerepében színre lép egy lepukkadt rockzenész is, hogy még bonyolultabb legyen a történet... Aliz szép volt és őszinte, de a farkasokat sokáig kerestem...

Mindhárom alkotás nézhető lesz fotelból is, figyeljék a tévéműsort!

(szOsz)

1 hozzászólás

1. idézem 2010.02.05. 11:01
   • Katus
   Szalay Kriszta egy szenzációs darabban játszik évek óta, címe: Az 5. Sally.
   /Az előadás tudomásom szerint a Thália Stúdióból most átkerült a Centrál Színházba./ A főhősnő skizofrén, bármilyen hihetetlenül hangzik, többszörösen is az, és Szalay Kriszta megrázóan mély lelki húrokon játszik, mint minden témában, amihez köze van...