Molnár, aki egész életében különleges jómódban élt, talán a legismertebb magyar író, drámaíró, kinek  műveit nagyon sok nyelvre lefordították, világszerte játszották. Ennek ellenére vagy éppen ezért szakmai és emberi megítélése ellentmondásos volt, sőt, végletes. Rajongói a világ legnagyobb szórakoztatójának tartották. Ő maga is a szórakoztatást tekintette legfontosabb művészi céljának. Műveiben kiemelt szerepet kapnak a szerelmi történetek, csábítások, féltékenységek, az érzékiség, a szexualitás, a nemek harca. Élete legnagyobb sikere a tizennégy nyelvre lefordított, több országban megfilmesített, máig kivételes népszerűségnek örvendő ifjúsági regénye, A Pál utcai fiúk (1907), a színpadon pedig a Liliom és A testőr. 

Losonczy Zoltán 1921-ben a  Nyugatban emígyen értékelte a már sikeres színpadi szerző újabb művét: „A sikernek a legközepébe talált bele Molnár Ferenc. Pontosan oda, ahova akart, és úgy, ahogyan akarta. Ilyen biztos kézzel darabot írni csak ő tud ma. Csupa gyönyörűség ez a hibátlan mestermunka, amelyen sem hézagot, sem foltot nem találni. Nem pontosan az élet, mert annál sokkal színesebb, olyan, amilyen csak mese tud lenni. Tehát ő, aki a hercegi háznál a két fiút tanítja, a férfi, aki alárendelt állásban lehajtja fejét, de a lelkét magasan hordja. Tudós is egy kicsit és költő is, aki mellében egy hangtalan dalt dalol a reménytelenség boldog boldogtalanságáról.
Az elérhetetlen – a hercegkisasszony, aki, hogy a fenséggel észrevétesse magát, rámosolyog valakire, aki a közelben férfi, s mert legközelebb van, a nevelőre. A tanártól egy éjszakára meggyúl a tűzzel játszó herceglány is: a hattyú, aki kijött az ezüstös tóból a szárazföldre. De csak a partra, ameddig az éjszaka kalandja ér... Íme, mese a hattyúról, akinek a szárazon elvész a varázsa, és kiderül rokonsága a libával. Élet, és mégis mese.”

 A három felvonásban előadott vígjátékra talán Hegedűs Géza sommázata  a legtalálóbb: „...Nem lett a haladás nagy szószólója, holott induláskor még erre is volt lehetősége. Nem lett a valóság nagy drámai kritikusa, holott tehetségénél fogva ez is lehetett volna. De olyan nagyszerű mulattatója és olyan mulatságos megbocsátó kritikusa volt annak a polgárságnak, amelynek erényeit és hibáit vállalta, hogy életműve tanulságos is, mulatságos is, néha gyönyörködtető azoknak is, akik a polgárok után következnek...”

Mi, akik a klasszikus értelemben vett polgárok után következtünk, vagy ha úgy tetszik, „új korban született polgárok”, ezen az estén egy szép mese részesei lehetünk ragyogó színészek tolmácsolásában, közben szoríthatunk, hogy győzzön az igaz szerelem, mosolyra fakadunk a mára semmiségnek tűnő problémákon. Természetesen van benne szerelem és féltékenység, cselszövés és becsület, egy letűnt világ ma már sokszor érthetetlen értékrendje, amiben persze, megcsillannak a korokon átívelő abszolút értékek is, mi pedig közben jókat nevetünk a fonákságokon, az emberi gyarlóságokon, a kialakuló helyzetkomikumokon. Természetesen számos probléma „ráhúzható” mai világunkra: Meddig tart az alkalmazkodás, hol az a pont, hogy már lelkünket, személyiségünket is feláldozzuk a karrier, a sikeres jövő érdekében? Mikor, mit is takar a kifejezés: emberi méltóság?  Mi lesz abból, ha a gyarló ember már-már Istent akar játszani? Hm, legalábbis kétesélyes.

A történet igen egyszerű: Beatrix özvegy hercegné (Bánsági Ildikó) vissza akarja küzdeni családját az uralkodói világba. Erre most jó esély kínálkozik, hiszen Albert herceg trónörökös „sajnos, nem nősülhet politika-alapon”, hanem mostan érzelmi alapon választhat. Ebbe a csatába száll be Beatrix lányával, Alexandrával, a már erősen eladósorba érkezett hercegkisasszonnyal. Őt becézte édesapja hattyúként. Albertben nem támad az érzelem látványosan, ezért az anya, annak  húga (Sztárek Andrea) és szívtipró katonából pappá vedlett báty (Eperjes) a gyanútlan, szerelmes házitanító, Miklós (Száraz Dénes) bevonásával igyekeznek féltékennyé tenni a hűvös herceget.  A terv túl jól sikerül, de még éppen időben érkezik a trónörökös anyja, Mária Dominika hercegnő (Takáts Katalin) aki Jácint pap segítségével kibogozza az összekuszálódott szálakat, helyre áll a világ rendje: „Suba a subával, guba a gubával”, vagy valahogy úgy... Tény, hogy mindenki sérül, ki jobban, ki kevésbé. Sokat változott 1921 óta a világ, de nem eleget, hiszen ma is vannak dolgok, amik szétválasztják, megosztják az embereket, nem látható, mégis  áthatolhatatlan fal áll közéjük.

A színészek mindvégig szívvel-lélekkel részesei e játéknak. Eperjes sziporkázik szerető nagybácsiként, akiben keveredik a valaha volt léha világfi és a „szent áhítat”. Ő foglalja narrátorként is keretbe  játékot, és közben is az ő bölcs mondatai segítik át a szereplőket  a nehézségeken. A „matrónák”  is nagyszerűek: Bánsági a szokásaiban ókonzervatív, de a gazdálkodásban fejlődéspárti, nagyokat álmodó hercegnő, míg Takáts Kati modernnek tűnő, de igencsak hagyománytisztelő karaktert formál, aki két lábbal áll a földön, és bármikor képes az egészséges kompromisszumokra is. Papp Zoltán és Sztárek Andrea remekül illeszkedik a főszereplő trióhoz, akár a fiatalokat alakító művészek. Alexandra (Nemes Vanda) kedvesen hideg és rettentően naiv, de igen céltudatos. A tanár úr (Száraz Dénes) szegény,  szerelmes és végtelenül öntudatos, de amikor kell, az ész felülkerekedik a szív sugallatán.

Aki egy nevetéstől hangos estére vágyik, kevés szimbólummal és mába mutató üzenettel, az nézze meg Molnár Ferenc e remekét, aki csupán szórakoztatni akart és ez sikerült is neki.

Aki a darabról más véleményre is kíváncsi, annak ajánlom MGP írását, neki is tetszett, persze, az ő stílusában...

(Szolcsánszky Szilvia)

4 hozzászólás

1. idézem 2009.11.08. 18:59
   • Gyöngyös
   Kedves Szy? Mi volt a végén? MGP valami hozzátoldást említ? És Szinetár rendezte az Eperjest? Érdekes, nagyon érdekes....
2. idézem 2009.11.08. 20:35
   • Szy
   Hozzátett a rendező egy filmes víziót, ami me4gint arról az szól: Hogy van az pénz, amiért meg lehet dolgokat tenni különösebb lelkifurdalás nélkül .. és ezt vette a közönség
   
   Szerintem a próbán érvényesült a rendezői akarat
3. idézem 2009.11.09. 08:53
   • Julcsa
   Segítsetek! Ha elmennék jegyet venni, melyik színházban keressem a darabot?
4. idézem 2009.11.09. 09:59
   • Gyöngyi
   Új Színház!