Fókuszába ezúttal a hajléktalanság és a perem-lét néhány kérdése kerül. Egy különös, két eltérő társadalmi helyzetű és világnézetű ember barátságának a történetén keresztül jelennek meg a műben a szociografikus elemek, a hajléktalanellátás szereplői és különféle intézményei. A kényszerként induló munkakapcsolat – a látszólag sikeres, elismert szociológus és a fedél nélkül élő férfi között – lassan alakul át mélyebb kapcsolattá, és hagy nyomot gondolkodásmódjukon. A regény keretes szerkezetű, ahol a szociológus főhős a másik halála után, mintegy visszaemlékezésként meséli el az együtt töltött másfél év történéseit. És mindenekelőtt azt, hogy ez a sorsfordító találkozás miként alakította át mechanikussá vált életét, és változtatta meg az önmagához és a többi emberhez való viszonyát.

(Fehér Krisztina)