Az első újkori olimpia magyar hőse, Hajós Alfréd (1878–1955) 13 éves korában kezdett el úszni. Az úszósport kiválasztásának tragikus oka volt: azt követően kezdett bele ebbe a sportágba, miután édesapja a Dunába fulladt. Az athéni olimpia évében a mindössze 18 éves fiatalember a Műegyetem építészkarának elsőéves hallgatója volt. A sportot akkoriban sem méltányolták az egyetemeken, így Hajós hajnalban, az órák előtt edzett a Rudas Fürdőben, és nyolc órakor már az egyetemen hallgatta az előadásokat.

Athénban 1896-ban még a tengerben rendezték az úszó számokat. Az Égei-tenger áprilisban 10-11°C-os volt, és ahogy tengerhez illik, meglehetős hullámok fodrozták a víztükröt. A versenyszámokat egymás után indították, így Hajós az ötszáz méteres rajthoz nem ért vissza. Az 1200 méteres táv után az átfagyott versenyzőt helyi matrózok emelték a ki a vízből. A több ezer szurkoló között álló trónörökös állítólag így reagált: „ Ez a magyar fiú egy valóságos delfin." Mindenesetre az Akropolisz Újság másnapi számában a magyar versenyző képe alatt a következő szöveg állt: „a magyar delfin".

Az olimpiai győzelmek után Hajós sikerrel folytatta egyetemi tanulmányait az építész karon. Mellesleg bajnoki érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban, diszkoszvetésben, és a BTC játékosaként tagja lett az első magyar futballválogatottnak is, amelyben 1901, 1902 és 1903 során mint csatár játszott.
Az egyetem befejezése után Hajós Alfréd olyan neves építészek mellett dolgozott, mint Alpár Ignác és Lechner Ödön. Később Villányi Jánossal közös építészirodát nyitott. Hajós nevéhez fűződik számos épület és sportpálya tervezése, kivitelezése és felújítása is. Tervei alapján és személyes irányítása mellett épült fel a margitszigeti Sportuszoda, leghíresebb építészeti alkotása, amely az ő nevét viseli. Hajós Alfréd országszerte és külföldön is számos köz- és magánépület, sportpálya tervezésében, illetve kivitelezésében és renoválásában vett részt. A második világháborút olimpiai sikereinek és kiváló építészi munkáinak köszönhetően, ha nagy nehézségek árán is, de túlélte. A háború után a Mezőgazdasági Tervező Iroda munkatársaként dolgozott, élete végéig, mint építész.

A háború előtt egy ideig sportcikkeket is írt, és vállalta a Sport-Világ főszerkesztői munkáit, emellett a Magyar Futball Szövetség kapitányi feladatait is ellátta.

Gazdag életpályáját megismerve méltán lehetünk büszkék rá, megtisztelő, hogy honfitársunk volt.

(Szy)