Úgy látja, hogy bár örvendetes régi hagyomány, hogy ma is sok dokumentumfilm készül, annál sajnálatosabb, hogy ezeket alig lehet látni, legfeljebb a közszolgálati televíziók késő esti műsoraiban. Azt, hogy évente egyszer egy helyen mégis sikerül találkozni a termés krémjével és magukkal az alkotókkal, kifejezetten örömmel fogadja. Amikor viszont azzal a kérdéssel szembesül, hogy arra méltó filmek is néha alig kapnak széles körű nyilvánosságot, akkor különösen érthetetlennek tartja, hogy ha egészében ennyi pénzt elköltenek a produkciókra, akkor miért nincs megfelelő fórum arra, hogy a közönség ne csak évente egy vetítésen találkozhasson velük. Hiszen ez így valójában pazarlás: pénzzel, tehetséggel. Wisinger szerint ennek a helyzetnek semmi köze a színvonalhoz, hiszen ilyen mennyiség esetén, mint amit a programfüzet felsorol, szinte szükségszerű a hullámzó színvonal. „De remekművet is láttam! Személy szerint nagy rajongója vagyok Almási Tamás minden filmjének, a Puskás Hungaryt különösen szeretem, mert az alkotóknak sikerült a futballfenomén életén keresztül egy egész társadalom drámáját érzékeltetni, de nálam idén az általam látottak közül a fődíjas Péterffy András Mozgóképregény – a Korbuly család XX. százada című kitűnő alkotása lenne” – foglalja össze véleményét Wisinger István.

A magyar dokumentumfilmek megmérettetését egy hazai nemzetközi fesztiválon nehéz ügynek tekinti. Valószínűleg pénzt se nagyon lehetne szerezni rá, és a hasonló rendezvények magas száma miatt is nehéz lenne beiktatni egy ilyen eseményt az éves nemzetközi fesztiválprogramba.

************************************************

Szakmai és anyagi kérdésekről beszélgetett a filmszemlén László Sára producer, Elbert Márta és Almási Tamás dokumentumfilm-rendezők, Báron György és Stőhr Lóránt filmkritikusok, utóbbi a Magyar Mozgókép Közalapítvány dokumentumfilmes szakkollégiumának tagja. A beszélgetés résztvevői, de a közönség soraiból hozzászólók is sötét képet festettek a hazai dokumentumfilmes-szakma helyzetéről. Szinte valamennyien egyetértettek abban, hogy a filmekre nem jut elegendő pénz; a terület alulfinanszírozott. Az itt tevékenykedők helyzetét a pályáztatási rendszer sem teszi könnyebbé, de nem alakult ki egyetértés abban a kérdésben sem, hogy hogyan lehetne javítani a mostani állapotokon. A megszólalóknak csak körülbelül a fele tartaná azt jónak, ha a pályázatra beérkező filmötleteket a második körben prezentációk formájában mutatnák be alaposabban. A dokumentumfilmjeivel sokszoros szemlegyőztes Almási Tamás a televízió szerepét hangsúlyozta, egyszersmind arról is szó esett, hogy nem pusztán bemutatni kellene a mai magyar valóságot, hanem értelmezni is.

N. Á.

2 hozzászólás

1. idézem 2010.02.09. 10:16
   • cenzoora
   Mindebben csak az a durva, hogy olvasok 2005-2007-es interjúkat a téma kapcsán - és ugyanezek a tények vannak ugyanígy megfogalmazva. Jó téma lesz pénteken a Tiara Klubban...
2. idézem 2010.02.09. 11:29
   • doc
   Igen nagy elhivatottság kell ahhoz, hogy ma dokuentumfilmet készíts, meg egyáltalán bármi értékeset! Nem könnyű, egyáltalán nem az!