Ami kocsival mindig is a legszembetűnőbb különbség Kelet és Nyugat között, az természetesen az utak állapota. És ebben az értelemben még Szlovénia is valahol a két létforma határán helyezkedik el. Bár a Triesztbe vezető hegyvidéki autópálya útburkolata kiváló minőségű (számos alagúttal, viadukttal), de soha nem megyünk 140-nel a szalagkorlátnak, ha a leállósáv helyett nem egy átázott kavicságyra tévedek sokat látott Renault Thaliámmal… Így viszont kénytelen voltam jobb első lámpa és úgy általában jobb első autó nélkül nekivágni Andalúziának.

Szerencsére az olasz, francia és spanyol rendőrök nem arról híresek, hogy feleslegesen zaklatnák a turistákat. Bár jókat mosolyogtak megtépázott, furcsa márkájú autónkon (a török gyártású Thalia gyakorlatilag ismeretlen a Renault hazájában), még a gibraltári útlevél-ellenőrzésnél sem tették szóvá a kocsi elejének szembetűnő hiányosságát.

Szálláshelyünk a Malaga melletti két üdülőváros, Torremolinos és Benalmadena határán volt, négy főre pontosan annyiért, amennyiért a Balatonparton nézegettem apartmanokat. Persze, a különbséget  nem zongorázni, de hárfázni vagy fuvolázni, pláne vuvuzelázni sem lehetne… És ez nem abban merül ki, hogy a lángossütők helyett paella-tálakkal várják az éhes turistákat, hanem a járda minőségétől (márvány és mozaik díszburkolat sok-sok kilométer hosszan, még a hegyi utcácskákban is) az épületeken keresztül (Gaudí stílusú lakóparkok jachtkikötőkkel) egészen a „kocsmák” vécéinek állapotáig, mindenben.

Maga az apartman egy négyszintes épület első emeletén volt, óriási terasszal, ami ugyan nem tengerre nézett, ám a medence olyan látványt nyújtott esténként a neonzöld megvilágítású pálmaerdőben, hogy az emberben nem maradt semmiféle hiányérzet. (Annyit megjegyeznék, hogy bár órákig el tudtam nézegetni a falon muslicákra vadászó, kis gekkószerű valamiket, de azért nem baj, hogy a Balatonnál nem őshonosak…)

Útközben, illetve az ott-tartózkodás idején, mintegy húsz mediterrán települést látogattunk meg, úgymint St. Tropez, Barcelona, Tarragona, Granada, Malaga, a marokkói Tanger, vagy éppen a portugál Vila Real de Santo Antonio festői óceánpartja, és nehéz eldönteni, melyik volt a legemlékezetesebb helyszín. A gyerekekre tekintettel talán mégiscsak Gibraltár. Nemcsak a félvad berbermakákók, hanem maga a gibraltári szirtfok csodálatos szépsége, vagy éppen a brit légierő vadászgépeinek hanghatásai miatt is. Egyszerűen el nem tudtam képzelni, miért áll további fél órát a kocsisor, ha már egyszer átjutottunk a határon – amíg  az orrunk előtt el nem húzott egy felszálló vadászrepülő. Majd felengedték a sorompót, és irány a libegőállomás. Innen öt perc alatt lehet felérni a majmokhoz, amelyek alig várják, hogy a gyanútlan utazó közel menjen hozzájuk a válltáskájával: nos, akkor derül ki, hogy nem is olyan vicces jószágok ezek a szőrös kis bűnözők. Láttunk babakocsi-támadást, buszeltérítési kísérletet, de még kisebbik lányunkra is ráugrott egy merészebb tinédzsermakákó. Nem mondom, a marokkói kígyóbűvölő is meglepett, amikor nagyobbik lányom nyakába tette játszótársát, de ez még meghökkentőbb volt. Annak ellenére, hogy előre figyelmeztetnek a majomtámadásra, nem lehet rá felkészülni.

Végül egy mondat arról, miért is napfényes Andalúzia. Összesen mintegy 7-8 napot utaztunk oda és vissza, és nem volt olyan nap, hogy ne esett volna az eső. Hol szemerkélt, hol áztatott, hol szakadt, hol ömlött, hol meg olyan volt, mintha leszakadt volna az ég (közvetlenül a balesetünk előtt is). Andalúziában viszont két hétig egy szem eső nem esett, kivéve a búcsúestét, amikor újdonsült spanyol barátainkkal sétáltunk haza (hajnali háromkor...) a New Castle-beli Montyék élő zenés pubjából. Nos, akkor jegyezték meg meglepve a gyerekek, hogy az autók szélvédőin esőcseppeket vélnek felfedezni (nem így mondták szó szerint). Cordobai Alfonso barátunk és felesége, Marisol eléggé méltatlankodtak is, hogy így elrontja nyaralásukat az időjárás – gondolom, az év ezen időszakában még nem sok esőt láttak.

Aztán hazafelé megint jött a rossz idő, mire a Balatonhoz értünk, megint esegetett. Sebaj, Magyarországon jól jön néha az eső – de mint az utóbbi hónapokban megtapasztaltuk, jóból is megárt a sok…        (BG)

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!