Negyven év kommunizmus, illetve tizenkét év szocialista-liberális (a köznyelvben „baloldali”) kormányzás után, Magyarországon 1945 óta nem látott mértékben erősödtek (erősödhettek) meg a szélsőjobboldali nézetek. A „szélsőjobboldali” kifejezés itt liberális demokrata, ha úgy tetszik, EU-s nézőpontból értendő: gazdasági értelemben radikálisan bevándorló- (nálunk távol-keleti-) ellenes, politikai értelemben radikálisan zsidóellenes, társadalmi értelemben (nálunk) radikálisan cigányellenes, bizonyos „történelminek” mondott (nagyjából 1867–1920 közötti) magyar határokat visszaállítani kívánó (vagyis román-, szlovák-, horvát-, szerb-, ukrán-, esetenként osztrákellenes) nézetek képviselőire vonatkozik.

Magukat sokan hungaristaként aposztrofálják, azt sugallva, mintha „Hungária” lenne a „történelmi” Magyarország valódi neve – valójában azért „hungaristák”, mert mégsem nevezhetik egyszerűen „magyarpártinak” magukat. De a szélsőjobboldali nézetek képviselői sem egységesek, sőt. Vannak, akik a fent felsoroltaknak csak néhány elemét vallják magukénak – például a „cigánykérdés” radikális megoldását szorgalmazzák (ezzel indokolják, hogy a Jobbikra szavaznak), de semmi bajuk a „zsidókkal” a médiában vagy általában a kultúrában. Még szélesebb az a bázis, akik a „történelmi” magyar határokat szívesen látnák viszont, de ennél nem is gondolják tovább a dolgokat. Itt is nagyon fontos azonban, hogy „szélsőjobbnak” csak a radikálisokat tekinthetjük: a történelmi határok iránti puszta nosztalgia nem azonos Szlovákia visszakövetelésével – bár nagyon nehéz a pontos határokat meghúzni…

Az a kérdés, mi lesz a már ténylegesen radikális, illetve az egyre inkább radikalizálódó, jobboldali nézeteket képviselő tömegekkel, ha a Jobbik bejut a parlamentbe? Több forgatókönyv van. Az egyik az, hogy a Fidesz tűzzel-vassal irtja a szélsőjobbos nézeteket, ezzel is erősítve „centrumpárt” imázsát. Itt nem is elsősorban határozott rendőrségi fellépésekre kell gondolni, hanem egyfajta média-hadviselésre, ami a szélsőjobb társadalmi kirekesztését célozza.

Elképzelhető azonban az is, hogy a Fidesz megpróbálja kijátszani egymás ellen a két „szélsőséget”: az ő szempontjukból a szocialistákat és a „hungaristákat”. Magyarul, hadd verjék egymást az utcán a népek, addig is fel lehet lépni a jóságos állam bácsi képében. Erre kiváló példa Németország, ahol évtizedek óta dúl a háború az anarchisták és a szélsőjobb közt, miközben kormányra csak középpárt kerülhet.

A baloldal szempontjából a legrosszabb verzió az lenne, ha a jobbközép Fidesz összefogna a szélsőjobbal, vagy legalábbis csendben elnézné radikális megmozdulásaikat. Ez a harmincas évekre emlékeztetné a baloldalt – igaz, akkor még nem voltunk az EU tagjai. Az Európai Unió „józanságában” bízik a baloldal, de mi van akkor, ha az EU-ban is a szélsőjobb tolerálása kap többségi támogatást? Erre most, a válság környékén volt némi esély – és a veszély még nem múlt el. A bevándorlóellenes politika nagyon népszerű Európa-szerte.

A Fidesz választása tehát a tűr, tilt, támogat hármassága: márpedig a szélsőjobb helyzete áprilistól elsősorban a Fidesz politikáján múlik majd.

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!