A Fidesz nem kockáztat, ami helyzetében teljesen érthető is. Azonban ez a kockázatkerülés sem magyarázhatja azt a mérhetetlen igénytelenséget, amilyen az utcai kampányuk megjelenése eddig. A minimalizmus rendben van, de olyan látványelemeket komolyan gondolni, amilyenek utoljára a ’98-as kampány környékén számíthattak nem teljesen elavultnak… Ne csodálkozzon senki, hogy egy hétig ezt szapulta mindenki, aki kicsit is fogékony a látványelemek iránt.

Hogy ezzel szemben az utcai plakátokon milyen a jól értelmezett visszafogottság, azt ezúttal az MSZP mutatta be. Pártjuk nevével kampányolni igazán nem volna érdemes, úgyhogy minden városban és kerületben a helyi jelölteket tolják minél inkább előtérbe. Arra is sikerült végre megoldást találniuk, hogy ellensúlyozzák a nagy adagban a szemet rendkívül irritáló piros színt – a zászlónk másik két színét kimondottan igényesen illesztették hozzá, így egész korrekt plakátok jöttek ki végeredményként.

A harmadik legtöbb plakátot eddig az LMP rakta ki. És nem kizárt, hogy a politika lehet más, de hogy a plakátoknak nagyon másoknak kéne lenniük, az biztos. Tíz-tizenöt arc egy plakáton, mellette nagyon nem kevés szöveg, kicsi betűkkel – ez így együtt befogadhatatlan.

Az MDF plakátjai mostanában kezdenek megjelenni az utcákon, és ha valahol némi kreativitást lehet észlelni, akkor az ő kampányuk az. Jól feküdtek rá Bokros ismertségére és szakértői képére – más kérdés, hogy nem kizárt, hogy mire ez a cikk megjelenik, már nem Bokros lesz a listavezetőjük. Végezetül ott a Jobbik, de ők mindeddig semmi érdemlegeset nem mutattak fel, néhány elszórt matricát leszámítva.

A külföldi tapasztalatokat nézve joggal várhattuk, hogy az idei lesz az első komoly online kampány, de igencsak felemás a helyzet. A Jobbik, az LMP és az MDF jött rá, hogy működik ez az egész, az MSZP és a Fidesz láthatóan csak kötelező kényelmetlenségként foglalkozik a nettel.

Vannak itt érdekességek. Például hogy Vona Gáborról a saját Facebook-adatlapja nem tudja megmondani évre pontosan, mikor vette fel a Vona nevet, vagy hogy Bajnai a politikai nézeteihez beírta azt, hogy liberális. A legcsúnyább facebookos hiba mindenképp Retkes Attiláé, aki a meghívó-kérdésre, hogy részt vesz-e a választáson, rákattintott arra, hogy talán. De az igazán lényegesek nem az ilyen egyéni hibák.

Hanem az, hogy a netre úgy tekintenek, mint a kampányfelület mennyiségbeli megsokszorozására. Nem látják be, néhány kivételtől eltekintve, hogy ez nem egy újságban megjelenő vagy tévés hirdetés olcsóbb változata. Nem próbálják személyre szabottan célba juttatni az üzeneteiket, és ami a legnagyobb hiba: elfeledkeznek a web legfontosabb alapjáról, az interakcióról. Kiposztolhatnak akár félóránként is egy új kampányvideót vagy jó szöveges anyagot, ha látványosan nem érdekli őket, mit reagálnak rá, akik olvassák, ott vége is van az egésznek. Mintha a tévé feltalálása után a rádiós reklámokat adták volna le sötét képernyővel.

Maradt még mit tanulni.

Iván

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!