2004-ben írta Szalay Kriszta az „És a nyolcadik napon” című darabot, amelyet  saját tapasztalataira építve – középső gyerekét fogyatékosnak ítélték, de időben történő fejlesztéssel túllett rajta –,  valamint Down-szindrómás gyermekek szüleivel való beszélgetések alapján alkotott meg. A darab később nagy sikerrel ment a Thália Színházban. E mű alapján készült a forgatókönyv, majd sikerekkel, örömökkel és kudarcokkal teli négy év után, a Magyar Televízióval, minisztériumi, önkormányzati és civil segítséggel, valamint a Mozgókép Alapítvány pénzügyi támogatásával elkészült a film, amit be is mutat a királyi tévé.

Egy harminc körüli, egyedülálló nő vállalja egy alkalmi kapcsolatból született gyermekét. A szülés után, a kórházban tudja meg, hogy a Sors nagy feladatot mér rá: a gyermek Down-szindrómás. Hogyan alakul az anya, környezete, hogyan fejlődnek lelkileg? Ezt mutatja be a film az anya, a nagymama, a barátnő, a szomszédok és később az apa alakján keresztül. Segítőként pedig ott vannak a Down-szindrómás gyerekek, a főszereplő Titi, akit  a különböző életkorokban több kisfiú személyesít meg.

Az ő szeretetre méltó személyiségük segít a környezetnek abban, hogy elfogadják, a helyén kezeljék ezt a nem tipikus élethelyzetet. Van benne humor és persze, dráma, hiszen bármennyire kedvesek is, nehéz a helyzettel nap mint nap szembenézni, belenyugodni, sőt, szeretni. Az eredeti darabban Mam (Szalay Kriszta) egy diplomamunkát készítő ismerős kérdéseire válaszolva mesél életéről, Down-szindrómával született gyermekének neveléséről, fejlődéséről, elfogadásáról, környezetének reakcióiról. A forgatókönyv felrúgja ezt a narratív szerkezetet, és váltott idősíkokat használva mondja el Mam és Titi megható történetét.

Ahogy a bemutatón elhangzott: az alkotók célja, hogy filmjük minden iskola könyvtárában ott legyen, s osztályfőnöki órák témája legyen, hogy a diákok megtanulják: más képességekkel született gyerekeknek is lehet életteret adni, s meg is állják a helyüket. A művet ezenkívül különböző fesztiválokra is szeretnék eljuttatni, ahogy azt is el szeretnék érni, hogy több külföldi televízió is műsorára tűzze. 
„...A legfontosabb kérdés az, ami a darabban is és a filmben is felmerül, hogy mi történik ezekkel a gyerekekkel, amikor a szülők meghalnak.

Tehát kell, hogy a társadalom ne féljen és segítsük egymást valamilyen szinten, ahogy segítjük a szomszédot, segítsük ezeket a családokat azzal, hogy nem kell elbújniuk, és nem úgy élik a mindennapjaikat, hogy szorongjanak, mi lesz a gyerekükkel, ha elmennek.
De a filmmel nekem egy távolabbi vagy egy szélesebb körű célom is van, nemcsak egy filmet szerettem volna csinálni, én, mint színésznő vagy író, hanem nagyon szeretném, ha ez oktatási céllal eljutna az összes iskolába, és osztályfőnöki órák anyaga lehetne. Beszélgessenek az emberek arról, mi mindent adnak nekünk ezek a gyerekek, mert szerintem mi tanulhatunk tőlük rengeteget. Türelmet, odaadást, szeretetképességet.” (Szalay Kriszta)

Megható és megrendítő alkotás született, amelyből mindezek ellenére áradt az öröm, az élet, a szeretet. Érdemes mindenkinek megnézni, mert sokat segíthet a hétköznapok elfogadásában is.

A film szerepeit Szalay Kriszta, Orosz Helga, Martin Márta, Cserna Antal, Hunyadkürti István, Szabó Sipos Barnabás, Lux Ádám, Tarkó Bence, G. Bíró Balázs és Kiss Botond formálja meg. Az És a nyolcadik napon című tévéfilmet Pajer Róbert rendezte.

(Szy)

4 hozzászólás

1. idézem 2009.05.20. 06:11
   • csi-csu
   Én annak idején láttam a darabot. Óriási, hogy milyen érzelmeket szabadított fel bennem.
   Valami csoda volt abban légkörben létezni,amit ez a kisfiú nyújtott az előadás alatt.
   Bizony megfodult a fejemben , hogy mi lett volna, ha nekem is ilyen gyermekem születik, akkor vajon hogy tudok majd megfelelni az anyai hivatásomnak.
   De valószínűnek tartom, hogy ugyanazt csináltam volna végig, mint a darabban szereplő anya .
   A szeretetnél nincs is jobb orvosság.
   Ezt kéne ma is alkalmazni egymással szemben minden élethelyzetben.
2. idézem 2009.05.20. 06:31
   • Gyöngyi
   Én is láttam, akkoriban személyes kapcsolatom volt az egyik szereplővel is. Ő mesélte, hogy milyen nehéz és ugyanakkor boldog időszak volt az ő életében is egy "más" gyerekkel próbálni, játszani. Amit egy ilyen kapcsolatból kap az ember, abban biztos nem fog csalódni, egy "más" ember bizalmát megszereni talán nehezebb, de egy életre szól...
3. idézem 2009.05.20. 10:19
   • szilvi
   Ott voltak a bemutatón a gyerekszereplők is a szüleikkel .Olyan derű és vidámság és kiegyensúlyozottság áradt belőlük hogycsak.... Az látszott, hogyha már elfogadtad a helyzetet, attól kezdve helyén kezeled a dolgot, addig eljutni iszonyatos nehéz
4. idézem 2009.05.21. 11:00
   • 1anya
   Tiszteletre méltó, ahogy a színésznő háromgyerekes mamaként így képes másokkal is törődni