„Isten hat nap alatt teremtette a világot. A hetediken megpihent, körülnézett, majd a nyolcadikon megteremtette a downosokat, hogy több szeretet jusson a földre” – ez a mondás járja a Down-szindrómás szülők körében. Szalay Kriszta filmje történet egy Down-szindrómás gyermekét egyedül nevelő anyáról, a szeretet erejéről és az elfogadásról...
2004-ben írta Szalay Kriszta az „És a nyolcadik napon” című darabot, amelyet saját tapasztalataira építve – középső gyerekét fogyatékosnak ítélték, de időben történő fejlesztéssel túllett rajta –, valamint Down-szindrómás gyermekek szüleivel való beszélgetések alapján alkotott meg. A darab később nagy sikerrel ment a Thália Színházban. E mű alapján készült a forgatókönyv, majd sikerekkel, örömökkel és kudarcokkal teli négy év után, a Magyar Televízióval, minisztériumi, önkormányzati és civil segítséggel, valamint a Mozgókép Alapítvány pénzügyi támogatásával elkészült a film, amit be is mutat a királyi tévé.

Egy harminc körüli, egyedülálló nő vállalja egy alkalmi kapcsolatból született gyermekét. A szülés után, a kórházban tudja meg, hogy a Sors nagy feladatot mér rá: a gyermek Down-szindrómás. Hogyan alakul az anya, környezete, hogyan fejlődnek lelkileg? Ezt mutatja be a film az anya, a nagymama, a barátnő, a szomszédok és később az apa alakján keresztül. Segítőként pedig ott vannak a Down-szindrómás gyerekek, a főszereplő Titi, akit a különböző életkorokban több kisfiú személyesít meg.
Az ő szeretetre méltó személyiségük segít a környezetnek abban, hogy elfogadják, a helyén kezeljék ezt a nem tipikus élethelyzetet. Van benne humor és persze, dráma, hiszen bármennyire kedvesek is, nehéz a helyzettel nap mint nap szembenézni, belenyugodni, sőt, szeretni. Az eredeti darabban Mam (Szalay Kriszta) egy diplomamunkát készítő ismerős kérdéseire válaszolva mesél életéről, Down-szindrómával született gyermekének neveléséről, fejlődéséről, elfogadásáról, környezetének reakcióiról. A forgatókönyv felrúgja ezt a narratív szerkezetet, és váltott idősíkokat használva mondja el Mam és Titi megható történetét.
Ahogy a bemutatón elhangzott: az alkotók célja, hogy
filmjük minden iskola könyvtárában ott legyen, s osztályfőnöki órák témája
legyen, hogy a diákok megtanulják: más képességekkel született gyerekeknek is
lehet életteret adni, s meg is állják a helyüket. A művet ezenkívül különböző
fesztiválokra is szeretnék eljuttatni, ahogy azt is el szeretnék érni, hogy
több külföldi televízió is műsorára tűzze.
„...A legfontosabb kérdés az, ami a darabban is és a filmben is
felmerül, hogy mi történik ezekkel a gyerekekkel, amikor a szülők meghalnak.
Tehát kell, hogy a társadalom ne féljen és segítsük egymást
valamilyen szinten, ahogy segítjük a szomszédot, segítsük ezeket a családokat
azzal, hogy nem kell elbújniuk, és nem úgy élik a mindennapjaikat, hogy
szorongjanak, mi lesz a gyerekükkel, ha elmennek.
De a filmmel nekem egy távolabbi vagy egy szélesebb körű célom is van, nemcsak egy filmet szerettem volna csinálni, én, mint színésznő vagy
író, hanem nagyon szeretném, ha ez oktatási céllal eljutna az összes
iskolába, és osztályfőnöki órák anyaga lehetne. Beszélgessenek az
emberek arról, mi mindent adnak nekünk ezek a gyerekek, mert szerintem mi
tanulhatunk tőlük rengeteget. Türelmet, odaadást, szeretetképességet.” (Szalay
Kriszta)
Megható és megrendítő alkotás született, amelyből mindezek ellenére áradt az öröm, az élet, a szeretet. Érdemes mindenkinek megnézni, mert sokat segíthet a hétköznapok elfogadásában is.
A film szerepeit Szalay Kriszta, Orosz Helga, Martin Márta, Cserna Antal, Hunyadkürti István, Szabó Sipos Barnabás, Lux Ádám, Tarkó Bence, G. Bíró Balázs és Kiss Botond formálja meg. Az És a nyolcadik napon című tévéfilmet Pajer Róbert rendezte.
(Szy)