Született az Árpád-korban, meghalt a török hódoltság idején, ennek múltával feltámadt, majd végleg erőszakos halált halt a második évezredvége felé. Így lehetne zanzásítani az egykor volt nyugat-bakonyi kis falu, Iharkút több évszázados történelmét.
Iharkúti évszázadok
Az Árpád-korban alapított község sorsa hasonlóan alakult
megannyi, a Balatontól északra fekvő településéhez. Az ország középső részének török
megszállását követő években az elvileg magyar kézen maradt területekre
be-betörő muszlim rablóportyák, vagy azok várhatósága falvak tucatjait tette
néptelenné. Iharkúttal is ez történt, az új betelepítésre pedig hosszú-hosszú
évtizedekig kellett várni, mialatt a terület, az egykori szántók és irtások
teljesen beerdősültek. A török hódítás megszűnése után a Veszprém vármegyében birtokokat
szerző Eszterházyak hívtak be ide is német ajkú telepeseket, valamikor a XVIII.
század második évtizedében, akik a letelepedéstől kezdve főleg a térség erdőit
tették megélhetésük forrásává.
Az újabb töréspontot a XX. század közepén átvonuló nagy háború jelentette. A harci zajok elültével Magyarország is csatlakozott azon államokhoz, amelyek emberek tíz- és százezreinek kitelepítésével vélték jóvátehetőnek az elszenvedett történeti eseményeket. A német származásúak elküldésével járó emberveszteséget fokozta a régióban meginduló nehézipari fejlesztés lakosságelszívó hatása. A falu ettől kezdve csak vegetált, a végső kegyelemdöfést azonban a terület alatt található bauxitkincs felfedezése jelentette. 1979-ben megindult a külszíni fejtés, s hogy a házak alatt levő rétegeket is kitermelhessék, 1981-ben a lakosságot elköltöztették a környező településekre, a falu épületeit pedig eldózerolták.
A még élő egykori iharkúti lakosok és azok leszármazottai elhatározták, hogy hajdani falujuknak emléket állítanak. Létrehozták az Iharkúti Emlékparkot az egykori falu helyének közepén. Évente egyszer az iharkútiak összegyűlnek az emlékhelyen.
„Magyar” dinoszauruszok és kortársaik
Ami tragédia lehetett az itt élt embereknek, az hatalmas lehetőséget teremtett az izmosodó magyar paleontológiai
tudományművelés számára. A bauxitkitermelést időközben megszüntették, a
hatalmas gödör ásatási helyszínné vált. 2000 óta több, korábban ismeretlen őslény
maradványát találták meg itt, mint például a Hungarosaurus (páncélos
dinoszaurusz), az Iharkutosuchus (növényevő! krokodil), és a Bakonydraco
(repülő hüllő).
Érdekesség, hogy korábban Magyarországon nem találtak
dinoszauruszmaradványokat, az ezredforduló óta viszont az iharkúti bánya ontja
magából a kb. 85 millió éves krétakori leleteket. Akkoriban egy őskori óceán
hosszú szigetívei húzódtak itt, amelynek része volt a mai Bakony területe.
2009-ben magyaros elnevezésű társaihoz egy újabb őslény csatlakozott: az Ajkaceratops. Ez a dinoszauruszfajta a közeli magyar kisváros, s egyben felfedezője születési helyének nevét viseli. A lelet bizonyos értelemben tudományos világszenzációt okozott, akkorát, hogy a másfél évszázados múlttal bíró brit tudományos szakfolyóirat, a NATURE több évtized után emiatt adott lehetőséget Magyarországról származó téma megjelenésének.
A magyar paleontológia
Nyaranként biológus és geológus egyetemisták vesznek részt az iharkúti ásatásokon. Ha korábban valaki őslénytani kutatásokkal szeretett volna foglalkozni, az maximum külföldön (mondjuk Mongóliában) talált volna magának tevékenységi lehetőséget. Új távlatokat nyitott az iharkúti bánya megléte, valamint az, hogy dr. Ősi Attila geológus személyében spiritus rectora van a témának. Az Ajkaceratops felfedezője és tudományos leírója sokat köszönhet a szakmai társaknak, akik az ásatásokon részt vesznek a felfedezések értékelésében. Viszont a jelek arra mutatnak, hogy ez az egész – akár évtizedekre szóló – Iharkút-projekt nem jött volna létre a ma még csak harmincéves dr. Ősi még tinédzserkorában megalapozódott elszánásai nélkül.
Geotúra és Bakonydraco Fesztivál
Az egykori Iharkút tőszomszédságában lévő (beszédes nevű) Németbánya község idén negyedik éve tartotta meg Bakonydraco Fesztivál elnevezésű megmozdulást, amely a közeli bezárt bauxitbánya mélyrétegeiben felfedezett néhai repülő őshüllőt választotta védjegyül. A rendezvény nem biztos, hogy több mint egy falunap. A helyieken kívül jórészt csak a környező településekről érkeztek a szórakozni vágyók. Némileg bővítette a látogatók körét a Balaton-felvidéki Nemzeti Park égisze alatt megtartott ún. geotúra, melynek során a Bakonyalja Barátai Egyesület túravezetője kalauzolta végig az érdeklődőket a környék nevezetességei között. Az út során a kirándulók láthatták a Bakony erdeiben százszámra található, máig feltáratlan késő bronzkori halomsírok néhány példányát, de egy meredek hegyoldalban megtekinthették a Pénz-lik elnevezésű barlang ráccsal elzárt bejáratát is, ahol annak idején a híres bakonyi betyár, Savanyú Jóska bujdosott a zsandárok elől. A túra elsőrendű célpontja természetesen az iharkúti bauxitbánya külfejtése volt, ahol az előző évi ásatásokon is dolgozó egyik geológus egyetemista magyarázta a látnivalókat. A látogatók szakszerű előadást hallgathattak meg, de az ásatások tényleges helyszínét nem láthatták. Azt elővigyázatosságból senkinek nem mutatják meg, attól tartva, hogy amatőr kincsvadászok vagy a leletekkel üzletelő bűnözők behatolnak az év nagy részében őrizetlen terepre, és megbolygatják (lerabolják) a lelőhelyeket.
Falusi sajtótájékoztató
A 2009-ben megtalált maradványokat egy darabig valamilyen karmoknak hitték, de a tudományos elemzések bebizonyították, hogy egy eddig még nem ismert dinoszauruszfajta alkotóelemei. A görbe alakú csontmaradványokról kiderült, hogy az ún. „papagájcsőrű” dinó „ajkának”megkövesedett részei. A felfedezett új fajta ezért szellemesen is, de a közeli magyar város neve után is az Ajkaceratops elnevezést kapta a tudományos besorolásban. A világszenzációt az okozta, hogy eddig ehhez hasonló lények csak a mai Belső-Ázsia területéről kerültek elő, amelyek az Ajkaceratops törzsfejlődési elődeinek tekinthetők, és a nemzetközi paleontológus társadalom korábban nem gondolta volna, hogy a papagájcsőrű leszármazottak eljutottak egészen idáig, a mai Európa helyén volt egykori szigetvilágba.
A 2010 májusában a NATURE hasábjain napvilágot látott tudományos
szenzáció kapcsán Budapesten tartottak sajtótájékoztatót, a Magyar Tudományos
Akadémia közreműködésével. Dr. Ősi Attila ugyanakkor fontosnak érezte, hogy
szűkebb pátriájában is első kézből ismerhessék meg a lelet fontosságát az itt
lakók, ezért a fővárosi bejelentés után két nappal a lelőhely melletti faluban,
Németbányán is megtartották a sajtótájékoztatót. Ez a Bakonydraco Fesztivál
keretében történt a község közösségi házában, ahol a helyi média (és a Tiara
Magazin képviselőjén kívül) megjelentek a szemmel láthatóan büszke és
megilletődött helyi lakosok is. Annak a Németbánya nevű falunak a közössége,
amelynek létszáma ma kb. 80 fő, ennek is csak egy elenyésző része a mára már
jócskán megöregedett, őshonos ember. Az új betelepülők a vidéki csönd, a tiszta
levegő miatt költöztek ide. Ez az így kialakult helyi társadalom viszont
egységesen attól vár egy kis fellendülést, hogy a remények és távlatos tervek
szerint a bezárt iharkúti bauxitbánya, az őslénytani ásatások helyszíne utóbb
fontos idegenforgalmi projektté válik. Nagyobbá és ismertebbé, mint mondjuk, az
Észak-Magyarországon található világhírű Ipolytarnóci Ősmaradványok Természeti
Terület.
Bálint István