Tiara Magazin Egy karácsonyi fűszer az

Életmód 2009.12.23.

Egy karácsonyi fűszer nemcsak az ünnepekre – A szegfűszeg

Már az antik világban is ismerték, napjainkban Zanzibár és Madagaszkár a legnagyobb termelője. Ez a fűszer a szegfűszeg, amelyről a mi égtájunkon élőknek a hideg, a forralt bor, a karácsonyi sütemények és a szegfűszeggel felszurkált narancs jut eszükbe.

A szegfűszeg egy ősi fűszerféleség, kivételes aromája miatt évezredek óta az európai, afrikai és ázsiai szakácsok többségének kedvenc ízesítőszere.

A szegfűszeg fája egy, a mirtuszfélék családjába tartozó örökzöld növény, melynek mi rendszerint már csak a szárított bimbójával találkozunk. Az indonéziai Molukka-szigeteken őshonos, de mára már Afrikában, Madagaszkáron és Zanzibáron is termesztik.

Első pillantásra talán nem is gondolnánk, hogy ennek az apró, illatos fűszernek az ára egykor az aranyéval vetekedett.

A Ternate, a „Szegfűszeg-sziget” és Kína közötti kereskedelem legalább 2500 éves. Kínában a szegfűszeget nemcsak fűszerként használták, hanem szájfrissítőként is kitűnően bevált; bárki, akit az uralkodó kihallgatásra fogadott, előtte leheletének üdítésére szegfűszeget kellett hogy rágcsáljon.

Európába arab közvetítők segítségével jutott el még az ókori Róma idején, persze, akkortájt nagyon drága fűszernek számított. A növény őshazája Délnyugat-Ázsia, ahol egy örökzöld molukkai fa szárított, még nem kinyílt bimbója került a fűszeres tasakokba.

Ternate, Tidore, Bacan és a Halmahera sziget nyugati partján már régóta termesztették. Miután a hollandok bekebelezték a Molukka-szigeteket, más környező szigeteken is megtelepítették a szegfűszeg fáját. Ettől kezdve a szegfűszeg jó ideig holland monopóliumnak számított, és csak a 18. századtól honosították meg más országokban is. Így kerültek a későbbiekben Zanzibárba, Madagaszkárra is újonnan létesített ültetvények, ahol napjainkban is termesztik. Különös módon csak a tenger partvidékén élnek a növények. Amikor a bimbókat leszedik, azok rózsaszínűek. Amikor megszáradnak, eugenol illóolajat tartalmaznak, mely hatékony baktériumölő, antiszeptikus anyag, tartósító hatással.

Érdekes és meghökkentő, hogy a szegfűszeget őshonos helyén, a molukka-szigeteki konyhákban nem használják, legalábbis nagyon ritkán, és csak az édességekhez. Tulajdonképpen a szegfűszeg egész Indonéziában nem számít fontos fűszerféleségnek. Ennek ellenére az Indonéziában élők a szegfűszeg fő fogyasztói, és a világ termelésének közel felét használják fel. Azonban nem főzéshez, hanem a cigarettáikhoz. A szegfűszeggel ízesített cigaretták (kretek) nagyon népszerűek, és szinte az összes indonéz (férfi) kedveli őket. Édeskés, tömjénszerű illatuk átjárja az indonéz vendéglőket, buszokat, boltokat és irodákat.

Szegfűszeg a konyhában, a gyógyászatban

A konyhában: Fűszerként és gyógyászati célokra egyaránt a fa szárított bimbóját hasznosítjuk, alkalmazása igen sokrétű. Míg Ázsiában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában húsételekhez adva is népszerű, Európában inkább édességek (sütemények, lekvárok, befőttek) kedvelt ízesítője. Gyümölcslevesbe szórva teljesen új zamatot kölcsönöz az ételnek, és persze, a forralt borból sem igen maradhat ki. Több országban használják még savanyúságokhoz és rizshez, valamint a közismert Worcester-szósz nélkülözhetetlen összetevője. Csillagánizzsal, szecsuáni borssal, édesköménnyel és fahéjjal együtt a távol-keleti konyha híres ötfűszer-keverékét is elkészíthetjük, amely a sült húsok megszokott aromáját igazán pikánssá, egzotikussá teszi.

A gyógyászatban: Illóolaj-tartalma igen magas (15-20%); fő összetevője az antibakteriális és tartósító hatású eugenol. A gyógyászatban főként csíraölőként és érzéstelenítőként használják. Már egy csepp is hatékonyan csillapítja a fogfájást, tisztítja sebeinket és nyugtatja a viszkető rovarcsípést.

Öblögető oldatként szájüregünk fertőtlenítésére is használhatjuk, vagy mozsárban összezúzott darabjait teafüvekkel együtt leforrázva, ízletes és antiszeptikus hatású italt készíthetünk.

(Szy)