A parlamenten belül középtávon nem sok jó jósolható a civil mozgalmak számára. A logikus választói cselekvés első ránézésre mindenképpen az volna, hogy ha annyira tetszenek nekik a civil mozgalmak, indítsák is őket. Mégsem ez történik.

A választási rendszer természetes magyarázatot ad erre az ellentmondásra. Az ajánlószelvény első körben csak az egyéni körzet jelöltjéről dönt, tehát a laikus számára itt nem volna különbség a civil vagy a pártjelölt támogatása közt. Azonban a későbbi számításnál az egyéni választókörzetekben induló jelöltek száma határozza meg, lehet-e az adott pártnak területi listája, majd a területik száma dönt, lesz-e országos lista. Tehát a választó döntéskényszerbe kerül, segítse-e induláshoz a helyben mandátumszerzésre szinte biztosan esélytelen kedvenc civil jelöltjét, vagy támogasson-e egy pártot a listaállításban.

A döntése pedig egyértelmű lesz. Hacsak nincs olyan civil jelölt vagy mozgalom, aki-ami annyira közel áll a szívéhez, hogy minden helyzetben őket választaná, a pártpolitikust fogja jelölni. Ha olyanra szavaz majd, aki nem jut be, a pártja országos listájánál számít az a szavazat is. Ha egyéni vagy helyi szervezet jelöltjére, az a voks elvész.

Ha nem látnánk a valódi helyzetképet, mondhatnánk, hogy a civileknek jó lehetőség volna összefogni egy-egy hozzájuk közel álló párttal, és az ő listájukon helyet kérni. Ez papíron meg is történik, de a gyakorlatban tisztán látszik, hogy a két fél közül melyik az erősebb. Nem egy olyan képviselő ül a jelenlegi parlamentben is, aki névleg egy civilszervezet jelöltjeként került fel valamelyik párt listájára. De világos, hogy a pártok legszívesebben maguk építik ki és használják önmaguk képének díszítésére ezeket a leginkább csak civilnek látszó csoportokat. Hogy ez mennyire így van, azt számokkal is alá lehet támasztani. Elég megnézni, hány szavazásban nyomott képviselő körzete vagy más cél érdekében más gombot, mint a frakciója. A mindenkori ellenzék esetében ez a szám mindig megtévesztően magas – hiszen őket nem nyomja az a súly, hogy véletlenül átmegy egy helyi szinten jó, országosan negatív hatású javaslatuk. Ennek tudható be például a költségvetési módosítóknál a nem kevés olyan javaslat, ami két-három igen szavazatot kap csak. A kormányoldalon mindig nagyobb a frakciófegyelem; emlékezhetünk, mennyire nagy hír volt, hogy tavaly ősszel egyetlen esetben saját körzetük érdekében támogatott pár kormánypárti képviselő egy ellenzéki javaslatot a kormány ajánlásával szemben.

A civilek legjobb lehetősége a választási sikerre az ősz. Az önkormányzati választásokon nem kevés civil jelölt tud elindulni – ők ugyanolyan jól ismerhetik a helyi ügyeket, mint a pártok jelöltjei, ha nem jobban, és nincs olyan országos tét, mint tavasszal, amiben behozhatatlan a hátrány. Helyben nem elveszett a civilekre adott voks, és ezt egyre többen gondolják is át. Így összességében a civilek helyzete, ha nem is rózsás, mégsem annyira sötét, amennyire azt sok elemző szereti láttatni.

Iván

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!