2010. február 26-án a Tiara Klub látogatói egy érdekes kérdést taglaló filmmel és egy nagyon érdekes emberrel ismerkedhettek meg. A Ha ölni kell című, 1996-ban készült amerikai filmdrámát tekintettük meg, s ezután dr. Sinkovitsné dr. Szabó Tünde nyomozási bíróval beszélgethettünk.
– Nyomozási bíró. Ahogy kimondom, már az is olyan férfias, nem?
Egyáltalán nem. Sőt, szerintem ez egy nőies szakma.
– Komolyan mondod?
Hogyne. Nem akarok senkit megbántani, de a nőkben több az empátia, és ez elengedhetetlen ehhez a hivatáshoz.

– Nemcsak a törvények, jogszabályok ismerete számít?
Azt kell, hogy mondjam: nem CSAK az. Észrevettem, hogy egyszerűen könnyebb a gyanúsítottal együtt haladni, ha ráhangolódom a problémájára.
– Te ráhangolódsz egy tolvajra vagy akár egy gyilkosra is?
Nem az elkövetőre, hanem a bűnügyre. Alaphelyzet, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, valamint az emberi bánásmód.
– És ha a gyanúsított nem adja meg a tiszteletet, vagy egyenesen agresszív veled?
Elég jól tudom kezelni a tárgyalóteremben ezt. Nem hagyom, hogy elszabaduljanak az indulatok. Meg fogsz lepődni, a legtöbb gondom inkább az ügyvéd kollégákkal van, nem a gyanúsítottakkal.
– Akár odáig is elfajultak már a dolgok, hogy esetleg megfenyegettek?
– Előfordult, de nagyon ritkán. Az én feladatom a klasszikus értelemben vett igazságszolgáltatás. Valahogy ezt az emberek is tudomásul veszik.
– Hogy is gondolod ezt pontosan?
Nálam tények vannak. Megvizsgálom legjobb tudásom szerint, hogy mi történt, elkövetett-e a gyanúsított törvényszegést, vagy nem. Ha igen, akkor vannak-e enyhítő, illetve súlyosító körülmények? Ennek megfelelően kiszabom a büntetést a törvény keretei között.

– Ahogy mondod, olyan egyszerűnek tűnik ez az egész!
Azt nem mondanám, hogy egyszerű, inkább világos és tiszta. Sőt, az ügyek egyre bonyolultabbak. Különösen igaz ez a gazdasági bűncselekményekre. Sokszor sok száz oldalas nyomozati anyagokat kell átvizsgálnom ahhoz, hogy tisztán lássak.
– Haza is viszed ilyenkor az iratokat?
Nem, a nyomozási bíró nem tehet ilyet, de egyébként sem vinném haza a munkát.
– Még gondolatban sem?
Nem. Elég jól el tudom határolni magam az ügyektől, és még egy fontos dolog, a lelkiismeretem is tiszta. Minden nap tükörbe tudok nézni.
– Valószínűleg ezt a munkát csak így lehet végezni, másképpen maga alá gyűrne, felemésztene.
Érdekes dolgokat feszegetsz. Nálam ilyen nem fordulhat elő, de pl. családügyi bíróként egyáltalán nem biztos, hogy így tudnék nyilatkozni.

– Pedig ott is ugyanolyan törvények vannak!
Igen, de egész másként kell mérlegelni. Ott nem tudnám olyan tisztán törvényi keretek között tartani magam. Sokszor úgy megállnék és rászólnék a marakodó szülőkre, hogy emberek, a közös gyerekük az, akit ilyen kellemetlen helyzetbe hoznak.
– Említetted, hogy egyre bonyolultabbak az ügyek, alapvetően ezért is van az, hogy egyre hosszabb idő az, amire megszületnek a jogerős ítéletek?
Valószínűleg ez is az oka, de az is oka lehet, ha a bíró újabb és újabb bizonyítékokkal akarja alátámasztani az ítéletet. Ez egyrészt érthető, másrészt meg annak az eredménye, hogy esetleg nehezen hozza meg a döntéseket.
– Valamilyen alkalmassági vizsgát alkalmaznak a bírók számára?
Most már igen, de szerintem nem a legjobb módszerrel vizsgálják meg, ki alkalmas és ki nem.
– Pszichológiai megmérettetés azért biztosan van?
Van valami pszichológiai teszt, de ez nem elég, pszichológiai oktatás vagy továbbképzés egyáltalán nincs. Ugyanakkor elég, ha azt mondom, hogy sokszor gyerekeket is ki kell hallgatni, akiknél az igazság keveredik a szülői megfelelés vágyával is, ezzel igen óvatosan kell bánni.

– Volt már, hogy később kiderült, hogy valakit ártatlanul küldtél börtönbe?
Nem. Erre nagyon vigyázok is. Engem úgy tanítottak, hogy ha nem győződtem meg a gyanúsított bűnösségéről, akkor nem vehetem el a szabadságát. Inkább csússzon ki az igazságszolgáltatás kezéből néhány bűnöző, mint hogy egy ártatlan ember olyanért lakoljon, amit nem követett el. Számomra ez nagyon fontos elv.
– Azt mondtad, hogy nem viszed haza az ügyeket; van valami, ami segít abban, hogy kikapcsolódj egy-egy nehezebb nap után?
Egyrészt a családom, másrészt a tánc. Gyerekkoromban balerina szerettem volna lenni, de nem vettek fel a balettintézetbe, de azért nem tudtam és nem is akartam a táncról lemondani. Egy héten többször is megyek táncolni.

– Tehát nem is bíró szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Ez úgy volt, hogy nagyon szerettem táncolni, de ha a szüleim megkérdezték, akkor mindig azt feleltem, bíró leszek. Talán egy filmben tetszett meg ez a foglalkozás, nem is tudom. De úgy képzeltem magam felnőttként, már kb. 10-12 éves korom óta, hogy bíró leszek. A szüleim inkább rám hagyták, mint hitték a dolgot. Aztán, amikor a jogra jelentkeztem, csak néztek!
– Hány évig kell tanulni ahhoz, hogy valaki bíró lehessen?
Az egyetem után öt évig bírósági fogalmazóként kell dolgozni, aztán a gyakorlat és a bírói szakvizsga után bírósági tikár lehetsz. Ez az a státusz, amivel már lehet bírói székre pályázni. Jelenleg Budapesten kb. 480 bíró van. Ha egy hely megüresedik, csak akkor írnak rá ki pályázatot. 1988-ban peres bíró lettem, 2003 óta vagyok nyomozási bíró.
– Gondolkoztál már azon mi lenne, ha felvettek volna a balettintézetbe?
Mivel a táncról nem mondtam le, a szakmámat, a hivatásomat szeretem, nem szoktam ezen gondolkozni, így vagyok jól, ahogy vagyok...
Petre Gyöngyi